A lelki kísérés egyik alapja a bizalom, amely nem egyszeri döntésből, hanem ismétlődő tapasztalatokból épül fel. A gyermek számára a kapcsolat akkor válik biztonságossá, ha azt éli meg, hogy a jelenlét kiszámítható, nem változik meg váratlanul, és a nehéz állapotokban is megtartó marad.
A bizalom különösen sérülékeny azoknál a gyermekeknél, akik korábban már tapasztaltak bizonytalanságot vagy kapcsolati törést. Ilyenkor a kapcsolódás nem egyértelműen pozitív élmény, hanem egyszerre hordozhatja a közelség és a kockázat érzését is. Ez megjelenhet távolságtartásban, vagy éppen abban, hogy a gyermek gyorsan közeledik, majd visszahúzódik.
A lelki kapcsolatban a megtartás nem azt jelenti, hogy minden helyzet könnyű vagy konfliktusmentes. Inkább azt, hogy a kapcsolat nem szakad meg a nehéz pillanatokban sem. A gyermek számára ez az egyik legerősebb tapasztalat, mert lehetővé teszi, hogy fokozatosan újraértelmezze, mit jelent kapcsolódni.
A jelenlét ebben a folyamatban kulcsszerepet játszik. Nemcsak az számít, hogy mit mondunk, hanem az is, hogy hogyan vagyunk jelen. A nyugodt, következetes és kiszámítható jelenlét olyan keretet ad, amelyben a gyermek idegrendszere lassan biztonságosabb működésbe tud kerülni.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kapcsolat nem siettethető. A bizalom nem gyorsítható fel, de építhető. Minden olyan helyzet, ahol a gyermek azt tapasztalja, hogy a kapcsolat megtartja őt, hozzájárul ehhez a folyamathoz.
A lelki kísérés így nemcsak beszélgetések sorozata, hanem egy olyan kapcsolati tér, amelyben a gyermek új tapasztalatokat szerezhet a biztonságról, a jelenlétről és a megtartásról. Ez a tapasztalat gyakran megelőzi és megalapozza mindazt, ami később szavakban is megfogalmazhatóvá válik.