Az edző jelenléte nemcsak szakmai iránymutatást jelent, hanem folyamatos hatást gyakorol a sportoló idegrendszerére is. A hang, a tempó, a reakciók és a visszajelzések mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyermek hogyan éli meg a helyzetet. Ez a hatás sokszor finom, mégis meghatározó a teljesítmény és a fejlődés szempontjából.
A sporthelyzetekben gyakran gyors reakciók születnek. Egy hiba, egy kihagyott lehetőség vagy egy siker azonnali visszajelzést vált ki. Ezek a visszajelzések nemcsak információt hordoznak, hanem érzelmi töltetet is. A gyermek nemcsak azt érzékeli, hogy mit kell javítani, hanem azt is, hogy milyen állapotban érkezik hozzá ez az üzenet.
Ha a jelenlét feszült vagy sürgető, az könnyen növeli a nyomást. Ilyenkor a figyelem beszűkül, a mozgás merevebbé válhat, és a hibák száma akár növekedhet is. Ha viszont a jelenlét stabilabb és kiszámíthatóbb, az segíthet abban, hogy a gyermek visszatérjen egy olyan állapotba, ahol újra hozzáfér a képességeihez.
Ez nem azt jelenti, hogy a visszajelzésnek mindig pozitívnak kell lennie. Sokkal inkább azt, hogy a módja meghatározóbb lehet, mint a tartalma. Ugyanaz az információ támogató vagy feszültséget növelő is lehet attól függően, hogyan érkezik meg.
Az edzői jelenlét ezért nemcsak a technikai fejlődést befolyásolja, hanem az érzelmi szabályozást is. A gyermek idegrendszere folyamatosan igazodik ehhez a jelenléthez, és ez visszahat arra, hogy mennyire képes stabilan teljesíteni.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a jelenlét finom hangolása is része a munkának. Nem külön feladatként, hanem a mindennapi működés részeként. Amikor ez tudatosabbá válik, a hatása nemcsak a teljesítményben, hanem a hosszabb távú fejlődésben is megjelenik.