Az oktatási és nevelési helyzetek egyik sajátossága, hogy a gyermek ritkán van egyedül. A csoport folyamatosan jelen van, és nemcsak háttérként, hanem aktív hatótényezőként alakítja az egyéni reakciókat. Egy viselkedés ezért nem csupán az adott gyermek állapotát tükrözi, hanem azt is, hogy a csoport dinamikája hogyan hat rá abban a pillanatban.
Ugyanaz a gyermek különböző csoporthelyzetekben egészen eltérően működhet. Egy biztonságosabb, kiszámíthatóbb közegben könnyebben kapcsolódik, együttműködik, és stabilabban szabályozza magát. Egy feszültebb vagy bizonytalanabb csoportban viszont ugyanaz a gyermek visszahúzódóbbá válhat, vagy éppen intenzívebben reagálhat.
A csoport nemcsak az egyéni működést befolyásolja, hanem a reakciók terjedését is. Egy erősebb érzelmi állapot könnyen átterjedhet másokra, és rövid idő alatt az egész közeg hangulatát megváltoztathatja. Ilyenkor nem egyetlen gyermek viselkedése válik hangsúlyossá, hanem az, ahogyan a csoport egésze reagál.
Ezért fontos látni, hogy egy helyzetben nemcsak az egyéni viselkedést kezeljük, hanem a csoport állapotát is. A figyelem, a tempó, a keretek és a jelenlét mind hatással vannak arra, hogy a csoport mennyire marad szabályozott. Amikor a csoport stabilabb, az egyéni reakciók is könnyebben kezelhetővé válnak.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy helyzet értelmezésekor érdemes tágabban nézni. Nem csak azt figyelni, hogy ki mit csinál, hanem azt is, hogy mi történik a csoportban. Milyen a hangulat, mennyire kiszámítható a helyzet, hogyan reagálnak egymásra a gyermekek.
A csoport nem csupán nehezítő tényező, hanem erőforrás is lehet. Ha a közeg biztonságosabb és kiszámíthatóbb, az támogatja az egyéni működést. Ha viszont instabil, az könnyen felerősíti a nehézségeket. Ennek felismerése segít abban, hogy a beavatkozás ne csak egyéni szinten történjen, hanem a teljes helyzetre kiterjedjen.